12. fejezet

Szeptember 6.
Szombat

Reggel korán felébredtem, és nagyot nyújtóztam Chanyeol szüleinek franciaágyán. Ismét a tetőtérben töltöttük az éjszakát, de ez egyikőnknek sem volt ellenére. Chanyeol egész este magához ölelt, és még reggel is alig akart elengedni.
Miután mindketten sikeresen felébredtünk, lementünk a konyhába keresni valami ehetőt. Az elmúlt napokban jelentősen kifosztottuk a hűtőt, így örültünk, hogy még volt két kenyérre való vajunk. Igaz, a vajas kenyér nem a legínycsiklandóbb reggeli, de akkor beértük ennyivel. Éhesek voltunk mindketten, gyorsan fel is faltuk a csekély ételt, majd egymással szemben helyet foglaltunk az étkezőasztalnál. 
 - Ma mit csináljunk? - kérdeztem.
 - Nem tudom. Hétvége van, és este jönnek haza a szüleim, szóval ma van az utolsó nap, hogy miénk a ház. 
Mindketten elgondolkoztunk, és már éppen fel akartam vetni egy ötletet, mikor Jiyeon a konyhába szaladt. Akkor még nem tudtam, hogy lőttek az egész napomnak.
 - Hát te? - fordult a lány felé Chanyeol. 
 - Hyerit keresik - fújta ki magát.
 - Várj! Először is, hogy jutottál be? Másodszor: ki keresi Hyerit, és miért? - kérdezte Chanyeol, és kihúzta a mellette lévő széket, amire Jiyeon le is ült. 
 - Szóval, még nyáron mikor nyaralni mentetek, rám bíztad Asha gondozását, és megkaptam a házkulcsot. Én pedig elvittem lemásoltatni, így bármikor be tudok jönni. 
 - Akkor szólnom kell az ősöknek, hogy cseréljék ki a zárat - nevetett kínjában a fiú, gondolom, nem erre a válaszra számított.
 - Nem baj, annak is megszerezném a kulcsát. Na, de Hyeri Mr. Kim, a matektanár keres. Nem tudom, hogy miért, de reggel odajött hozzám, hogy küldjelek ki hozzá. Én pedig mondtam, hogy korán reggel eljöttél Chanyeolt korrepetálni - nézett rám.
Éreztem, hogy az arcomból kifut a vér, és még a szokásosnál is fehérebb vagyok. Jiyeon talán azt hitte, hogy Mr. Kim az eredményeimről akar velem beszélni, de én világosan tudtam, hogy miről van szó. Elvégre, az emberhez az apja csak azért jöhet, hogy hazavigye.
Chanyeol persze kapcsolt egyből, és tudta, hogy itt nem csak a matekról van szó. Biztatóan rám mosolygott, de én nem tudtam viszonozni, Egy fojtogató gombóccal a torkomban, lehajtott fejjel felálltam, és kiindultam a házból. A kapu előtt egyből észrevettem apu kocsiját. Amint meglátott, kiszállt a járműből, és úgy várt. 
 - Szia - köszönt rám kedvesen, és pedig esetlenül meghajoltam. - Gondolom már sejted, hogy miért hívtalak ki.
 - Hát lehet. Nem tudom, hogy egyre gondolunk-e.
 - Szóval, a legfontosabb, hogy hazaviszlek - kezdte a mondandóját, engem pedig már akkor egy virtuális pofon ért. - Máskor ne is reménykedj abban, hogy több napra ellóghatsz úgy, hogy anyáddal nem jövünk rá, hogy merre jártál. 
 - E-ezt, hogy érted? - értetlenkedtem.
 - Hyeri - sóhajtott -, tudom, hogy Chanyeolnál laksz, és nem Jiyeonnál. Azért, mert idősebb vagyok, nem vagyok hülye.
Egy kisebb sokk ért, és nem jutottam szóhoz. Azt, hogy Chanyeolnál vagyok pár napig, csak négyen tudtuk. Vagy.., ha jobban belegondolok, mégsem. Egy tippem volt, már csak azt kellett kiderítenem, hogy igaz-e. Hiszen Chanyeol adásban szerelmet vallott nekem, és ezt bizonyára apu is hallotta. 
 - Kislányom, remélem tisztában vagy azzal, hogy a Sulirádió adásait a tanárok is hallják - szóval jó a tippem. - Mikor Park Chanyeol mindenki előtt elmondta, hogy szeret, már gyanús volt a helyzet. Aztán mikor tegnap bementem a stúdióba, Chanyeol már nem volt bent. Choi Minjit kérdeztem meg, hogy merre találom, és ő annyit válaszolt, hogy veled tart hazafelé. Akkor még nem értettem semmit, de Minji volt olyan kedves, és elmondta, hogy te Chanyeolnál laksz. Most reggel pedig direkt Jiyeonhoz mentem, hogy megbizonyosodjak a hírek hitelességéről. 
"Minji? Ő meg honnan a pokolból tudja? Az a medúza..!"
 - Most ehhez nem szeretnék semmit hozzáfűzni. Nem fogunk szentbeszédet tartani anyáddal, de remélem, hogy tanultál a dolgokból, és máskor nem hazudsz nekünk - folytatta mondandóját. 
Óvatosan bólintottam, és elmosolyodtam. Sissé megkönnyebbültem, hiszen apu nem tudott a Chanyeolhoz költözésem okáról, és akkor valószínűleg nem ez lenne a véleménye az egészről. Akkor valószínűleg sokkal nagyobb fejmosást kaptam volna.  
 - Most pedig, menj, és cuccolj össze! - mondta apu, és tenyereit a vállaimra tette. - Gondolom az elmúlt napokban nem tanultál túl sokat, de szerencsére van két napod bepótolni. Ja, és tudok a kémia egyesedről!
Az utolsó mondatánál gyorsabbra vettem a tempót, és besprinteltem a házba. Nem akartam szentbeszédet arról, hogy nem tanultam. 
A házba beérve Chanyeollal és Jiyeonnal találtam szembe magam. Mindketten egyből kérdésekkel bombáztak, de mivel mindketten a másikat próbálták túlkiabálni, nem értettem nagyon, hogy mit akarhatnak. 
 - Én vagyok az idősebb szóval kuss Yoda! - kiáltotta Jiyeon, majd mikor a fiú megadta magát, felém fordult - Na, mi volt?
 - Ja, csak haza kell mennem. Izé... Mr. Kimet anyu küldte, hogy fuvarozzon haza - válaszoltam bizonytalanul, de láthatólag Jiyeon beletörődött a hallottakba.
Szomorúan Chanyeol szobájába sétáltam, és a cuccaimat elkezdtem az utazótáskámba dobálni. Nem érdekelt, hogy a ruháim meg fognak gyűrődni. Csak arra kaptam fel a fejem, hogy Chanyeol bejött a szobába, és ő is segített eltenni a holmimat. Jobban mondva, ami éppen a keze ügyébe került, beszórta a táskámba, de én ezért is hálás voltam neki.
 - Sajnálom, hogy el kell menned. Hidd el, itt fognálak, ha nem Mr. Kim jött volna érted. Nem akarok megbukni matekból - nevette el kínosan magát, mire én is elmosolyodtam.
 - Nem baj, el kell mennem, és ezen nem lehet változtatni. Viszont arra kíváncsi lennék, hogy Choi Minji honnan a bánatból tudja, hogy együtt lakunk. 
 - Mi van? Minji tudja? - lepődött meg a fiú, mire bólintottam.
 - Apu tőle tudta meg. De tényleg nem tudom, hogy honnan vette - sóhajtottam, és leültem a pótágyra.
 - Kinyírom! - sziszegte Chanyeol. - Az a csaj már kezd nagyon az idegeimre menni!
Idegesen meredt maga elé, én pedig nem mertem hozzászólni. Pár nap alatt már rájöttem, hogy a feldúlt Chanyeolt jobb békén hagyni. Így legalább egyikőnknek sem esik bántódása. Én tovább pakolásztam, ő pedig magában fortyogott. 
 - Én elkészültem - mondtam, és a nehéz utazótáskám felemeltem a padlóról.
Chanyeol felállt a földről, és kivette a kezemből a táskám. Elvitte nekem egészen az ajtóig, de mikor már készültem lenyomni a kilincset, megállított, és elvette a kezem az ajtótól. 
 - Ugye nem gondolod, hogy csak úgy szavak nélkül elengedlek? - kérdezte cinikusan, majd gyengéden megrántotta a karom, és magához húzott.
Fejemet mellkasának döntöttem, és úgy hallgattam egyre gyorsuló szívverését. Mélyen beszívtam illatát, és kezeimmel egyre jobban markoltam a fiú pólóját. Semmi kedvem nem volt elengedni. Túlságosan is jó volt, de az a tény, hogy apu a ház előtt vár, eszembe juttatta a rút valóságot, miszerint mennem kellett. Gyengén elkezdem eltolni magamtól Chanyeolt, de ő nem akart elengedni. 
 - Chanyeol, mennem kell! - mondtam, és bánatosa arccal ránéztem. - De majd hétfőn suliban találkozunk. 
Gondterhelten sóhajtott, majd hirtelen meglódult, és egy csókot nyomott ajkaimra. Ezúttal nem követelőzött, és nem csókolt meg úgy igazából. Jól tudta, hogy mennem kell, és ehhez igazodott.
 - Hidd el, előbb látjuk egymást. Nem kell hétfőig várnod - mondta sejtelmesen egy féloldalas mosoly kíséretében.
Kíváncsiságomat azonban nem engedte kibontakozni, mert kinyitotta előttem az ajtót, és vidáman integetni kezdett felém. Apu már a kapuban várt türelmetlenül, így kénytelen voltam indulni.
Óvatosan felhajtottam a kocsi csomagtartóját, és egy laza mozdulattal bedobtam az utazótáskám, majd egy sóhaj után lecsaptam a csomagtartót. Csendben beültem apu mellé az anyósülésre. Üvegeses tekintettel meredtem magam elé, és gondolataim folyamatosan jártak a fejemben. Az egész utunk így telt; ő figyelmesen az utat figyelte, még én csak néztem ki a fejemből. Nem is értettem magam. Pár napja még hálálkodtam volna apunak ezért a cselekedetéért, de mikor eljött annak az ideje, hogy hazavigyen, már korántsem voltam olyan hálás neki. Szívesebben maradtam volna Chanyeollal. Szívesebben nevettem volna vele végig az egész napot, de ehelyett mehettem haza tanulni. Mivel az utóbbi napokban nem írtam házit, és nem is tanultam semmit, éppen ideje volt bepótolnom.
 - Gikwang otthon van. Ha megkéred, biztos segít az írásbelikben - törte meg a csendet apu.
Én csak egyet bólintottam ezzel jelezve, hogy tudomásul vettem a szavait. Ezek után újra beállt közénk a nyomasztó csend. Ezért nagy öröm volt számomra, hogy pár perc múlva már a kocsi a garázsba gurult be. Egyből kipattantam a járműből, és sietve kivettem a táskám a csomagtartóból. Gyors léptekkel a házba mentem, és az előszobába levágtam a cuccom. A cipőm gyorsan lekaptam magamról, és a szobámba baktattam. Sietve bevágtam magam mögött az ajtót, és háttal az ágyamra dőltem. Pár percig csukott szemmel feküdtem, de mikor hirtelen az ajtó kilincse lenyomódott, felkaptam a fejem. Meglepetten meredtem az ajtóban álló Gikwangra, és ahogy láttam őt is váratlanul érte az otthonlétem.
 - Szia! Merre jártál, Húgi? - kérdezte, miközben leült a szoba másik felében lévő ágyára. 
 - Hát... haveroknál - mondtam kissé megszeppenve a kérdés hallatán. 
 - Jól gondolom, hogy ennek hosszú története van? - nevette el magát, mire én határozottan bólintottam egyet. - Na akkor mesélj!
 - Oh, szóval most kihallgatás lesz. Felőlem... De csak, ha utána én is kifaggathatlak bizonyos dolgokról.
Kicsit elgondolkozott, de utána óvatosan bólintott egyet. Én pedig diadalittas mosolyra húztam ajkaim, és mesélni kezdtem:
 - Szóval, sejtheted, hogy megint a sulirádió miatt van minden.
 - Ezt korábban is gondoltam. Hihetetlen, hogy még mindig tagja akarsz lenni a stábnak. 
 - Te csak ne beszélj! - horkantam fel. - Téged az első próbálkozásodnál bevettek. Ráadásul te vezető voltál. Én egy egyszerű műsorvezetővel beérném, de nem. Nekem még az sem adatik meg. Na, de az a lényeg, hogy idén Park Chanyeol a sulirádió vezetője. Én pedig első nap mentem hozzá, és megkértem, hogy vegyen be. Aztán kötöttem vele egy egyezséget, miszerint egy hétig azt kell tennem, amit mondd. Eddig nem is volt gond, de aztán azt kérte, hogy költözzek hozzá. Anyuéknak meg azt mondtam, hogy az egyik barátnőmhöz megyek. Aztán eddig ott is maradtam. Ma reggel meg jött apu, és hazavitt, mert rájött, hogy nem is a barátnőmnél voltam napokig. 
 - Oké, ez elég hihetetlen. De ez csak a lényeg volt. Engem pedig a legapróbb részletek is érdekelnek - mondta, és ravaszul elvigyorodott. 
Kelletlenül felsóhajtottam, és tovább folytattam a beszámolóm: 
 - Aztán pár nap alatt hihetetlen módom felbolydult az életem. Beleszerettem Baekhyunba, de közben Chanyeol pedig belém. Aztán én pedig egyre jobban szeretem Chanyeolt, de Baekhyunt is szeretem, de nem annyira. És nem tudom, hogy mit kéne tennem.
 - Oh, ez... Mind öt nap alatt? Nem gondolod, hogy ez csak egy kis fellángolás? - hitetlenkedett.
 - Nem, nem az. Még soha nem voltam szerelmes, de határozottan érzem, hogy ez teljesen valóságos szerelem. Ezzel még semmi bajom nem lenne, ha nem szeretném mindkettőjüket. 
 - Akkor szeresd azt, akit jobban szeretsz.
 - De magam sem tudom világosan. Vagyis... Chanyeolt szeretem jobban. Szerintem - mondtam bizonytalanul.
 - Akkor bízd az időre. Idővel rájössz majd, hogy melyikőjük jelent számodra többet.
Akaratom ellenére is elmosolyodtam. Néha komolyan azt éreztem, hogy Gikwang jobban a szívembe lát, mint saját magam. 
 - De most az én faggatós részem lejárt, szóval most én kérdezek! - szólaltam meg egy kis hallgatás után.
 - Állj! Még van kérdésem - vigyorodott el, és tovább beszélt. - És milyen volt azzal a Chanyeollal egy fedél alatt aludni? 
 - Hát... jó volt. Mármint, az elején utáltam. Aztán a vége felé már egyre jobban élveztem - magyaráztam elpirulva.
 - És volt komoly dolog is? - vigyorgott rám csintalanul.
 - Mégis m-mire gondolsz? - vörösödött el a fejem.
 - Tudod te jól azt - nevette el magát. - De látom nem akarod velem megosztani a részleteket...
 - Nem csináltunk semmi olyat! - csattantam fel, majd durcásan hátat fordítottam Gikwangnak.
 - Jó, értem. Csak azért mégis érdekelt ez a téma - mondta bocsánatérően, mire én visszafordultam, és elmosolyogtam magam.
Jól tudtam, hogy mire gondol, de tudtam, hogy akárhogyan is erőlködök, nem fogja elhinni, hogy Chanyeollal nem feküdtünk le. Hiába, ő Gikwang. Egy makacs és önfejű szamár, de nekem így fontos. Mindig is ilyen volt, és ez az évek során sem változott.
 - Most már kérdezhetek? - kérdeztem óvatosan, mire csak sóhajtott egyet, majd bólintott. - Na, szóval... Miért vagy pornórendező, és mióta? És miért költöztél Daeguba, és mióta ismered Park Yurát? És hol ismerkedtetek meg?
 - Lassíts, Húgi! Akkor azért vagyok pornórendező, mert ebből meg tudok élni. Még itt Szöulban egyik haverom választotta ezt a szakát, és egyszer elmentem egy forgatására. Eleinte furcsa volt, meg azért mégiscsak pasiból vagyok, de aztán poénból én is kipróbáltam. Azután pedig egy cég felkeresett, és már két éve nyomom ezt a szakmát. Eleinte egy raktárban aludtam, mert anyuéknak azt mondtam, hogy van saját lakásom. Még mindig jobb volt, mint a híd alatt. Aztán egy kávézóban összefutottam Yurával. Teljesen a véletlen műve volt, hogy máshol nem volt hely, így annál az asztalnál foglalt helyet, aminél én. És elkezdtünk beszélgetni. Mikor a munkáról volt szó, ő simán elmondta, hogy tévés riporterként dolgozik, de én szörnyen zavarban voltam. Végül pedig sikerült kihúznia belőlem, és mikor megtudta, hogy pornórendező vagyok, teljesen lesokkolt. Aztán gyorsan felállt, a képembe öntötte a kávéját, és közölte, hogy undorító vagyok, és, hogy ez nem volt jó csajozós duma - mondta, és elnevette magát. - Azt a napot soha nem fogom elfelejteni. 
 - Úristen! - nevettem el én is magam. - Akkor Yura azt hitte, hogy be akarsz vágódni nála, és azért mondtad, hogy pornórendező vagy?
 - Pontosan! De aztán nem sokkal után dolgom volt a helyi tévében. Egy rövid interjúra hívtak be, és összefutottam Yurával. Látnod kellett volna az arcát, mikor megtudta, hogy tényleg pornórendező vagyok. Aztán rendszeresen elkezdtünk találkozgatni, és jó barátok lettünk. Amíg nem volt tisztességes fizetésem, Yuránál dekkoltam. Később viszont engem áthelyeztek Daeguba. Yura pedig jött velem, és a nagyanyjával éltünk egy fedél alatt. Mikor megemelték a fizetésem, az első dolgunk az volt, hogy összedobtuk a pénzünket, és elmentünk egy közös albérletbe. Azóta ott élünk. De az is alig fél éve lehet. Több kérdés?
 - Egyenlőre nincs. De, ha lesz akkor elvárom, hogy őszintén válaszolj! 
 - Rendben főnök! Egyébként, honnan ismered Yurát? - kérdezte gyanakodva.
 - Ja, ő Chanyeol nővére.
Gikwang arcára meglepettség ült ki, és egy ideig nem is szólt semmit. Majd pár perc múlva megszólalt:
 - És, mi dolgod van hétvégére? 
 - Tanulni, tanulni és tanulni. A héten semmit nem tanultam... És az összes írásbelim is meg kell írnom - sóhajtottam, majd hátradőltem az ágyamon.
 - Figyi, az írásbeliben tudok segíteni. A munkafüzeti, és tankönyvi feladatok megoldását megnézem neten. Csak mondd, hogy melyik kell, én pedig lediktálom a megoldást - mondta, és kacsintott egyet. 
 - De ez nem tisztességes!
 - Az érettségin sem buktam le - vont vállat. - Ne csodálkozz, hogy nem ügyvéd lettem.
 - Most mégis magam csinálom meg. Bűntudatom van, mert nem csináltam semmit a héten. 
Gikwang csak megrázta a fejét, és magamra hagyott, hadd dolgozzak. Még gyorsan leszaladtam az utazótáskáért, mivel az összes cuccom abban volt. Ezek után az íróasztalom fölé görnyedve törtem a fejem. Este felé már nem erőltettem magam, egyszerűen kihúztam a feladatot. Lustaságomnak köszönhetően a szóbelit vasárnapra hagytam, de örültem annak is, hogy este kilencre sikerült az írásbeliket megírnom. 
Kómás fejjel indultam ki a konyhába, és egy száraz kenyeret legyűrtem. De nem volt kedvem enni. Meg unatkoztam is. Hiányzott Chanyeol, hogy feldobja a hangulatot. Igaz, Gikwang is képes lett volna teljesíteni a kérésem, de neki holnap indulnia kellett vissza Daeguba, és este még feltétlenül el akart menni bulizni. Őt inkább nem zavartam meg a készülődésben. Viszont mikor már egy órája nem jött ki a fürdőszobából, dörömbölni kezdtem az ajtón:
 - Mikor végzel már?! 
 - Még két perc! - kiabált ki.
 - Ne már! Egy csaj nem készül annyit, mint te! - toporzékoltam, majd idegességemben benyitottam, és a haját zseléző Gikwangot kitoltam.
 - De még nem végeztem a hajammal! - elégedetlenkedett.
 - Van a szobában is tükör. És itt a hajzseléd és a fésűd - mondtam, és a kezébe nyomtam a két tárgyat, majd becsaptam az ajtót. 
Beálltam a zuhany alá, és több percig áztattam magam. Jól esett, hogy egy időre ki tudtam üríteni a fejem. Ez az utóbbi napokban nem igazán sikerült, mivel zuhanyzás közben végig azt figyeltem, hogy Chanyeol mikor jött be leskelődni. Éppen ezért jött ott jól, hogy találtam a zuhanyzóban néhány kibontatlan szappant. Mikor Chanyeol beosont, mindig szappanokat dobáltam ki, és ebből jó pár el is találta a fiút. Eléggé gagyi ötlet volt, de a célt legalább elértem, mert Chanyeol minden alkalommal elhagyta a fürdőszobát.
Miután végeztem a fürdéssel, észrevettem, hogy hálóruhát nem hoztam magammal. Nem szórakoztam, felkaptam magamra Gikwang egyik bent felejtett pólóját. Igaz, mikor megláttam a fekete pólón a nagy fehér Fuck Off feliratot, egyből vágtam egy fintort. De mivel a póló kényelmes volt, nem törődtem vele, és elhagytam a fürdőt. Az utam a konyhába vezetett, ahol anyu az asztalnál ült a papírjai felett.
 - Szia - köszöntem oda, és leültem vele szembe.
 - Szia Hyeri! - nézett fel rám, és elmosolyodott. - Beszéltem apáddal. Most nem kapsz fejmosást, de máskor, ha elmész valahova, kérlek az igazat mondd, és fogadd el a válaszunk. Ahhoz a fiúhoz valószínűleg nem engedtünk volna el, és ezt meg kellett volna értened.
"Csakhogy én sem akartam menni! Köteleztek!"
 - Jó, értem. Máskor nem lesz ilyen.
 - Ennek örülök. És honnan van a pólód? - vonta fel a szemöldökét.
 - Nyugi, nem Chanyeoltól. Gikwangtól csórtam - vigyorodtam el.
 - De jó. Jó látni, hogy osztoztok a cuccokon - Ja, persze. - És mi van ráírva?
 - Ööö... Hát az, hogy... Szép estét!
Anyu csak mosolyogva megrázta a fejét, én pedig magamban hálát adtam annak, hogy anyám nem tanult angolt. Igaz, jobb "fordítás" is eszembe juthatott volna, de hirtelen csak ennyi telt tőlem. De az a lényeg, hogy anyu elhitte. 
Gyorsan ittam egy pohár vizet, majd a szobámba sétáltam. Gikwang még a szobában lévő tükörben nézegette magát, és amikor beléptem, rám mosolygott.
 - Én most megyek. Már fél tizenegy van, szóval a többiek már várnak. Majd jövök! Aludj jól! - mondta, és egy puszit nyomott a homlokomra. - És jó a pólód!
Miután elhagyta a szobát, én ledőltem az ágyamra, és pár percig úgy feküdtem. Viszont hamar rá kellett jönnöm, hogy lámpafény mellett képtelen vagyok aludni, ezért unottan feltápászkodtam, és lenyomtam a villanyt. 
A szemeim leragadtak, és hamar el is aludtam. Egyszer azonban valaki végigsimított az arcélemen, nekem pedig ezzel véget vetett az alvásomnak. Gondoltam, Gikwang biztosan hazajött, de mikor az ismerős illat beszökött az orromba, tudtam, hogy nem a bátyám guggol az ágyam mellett.
 - K-ki az?- kérdeztem.
 - A kaszás - suttogta, én pedig mély hangjáról egyből felismertem.
 - Chanyeol? 
Nem válaszolt semmit, de én tudtam, és éreztem, hogy eltaláltam. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy hideg ujjak simulnak az arcomra, és hideg ajkak tapadnak az enyéimre. A szívveréseim száma egyből megnőtt, a szemeim pedig egyből nagyra tágultak. Éreztem, hogy Chanyeol teste is egyre forróbb lesz, de a hideg érintése nélkül is a hideg futkosott a hátamon. Eközben a fiú gyengéden csókolt, de nekem ez éppen elég volt ahhoz, hogy teljesen éber legyek, és már nem is látszott rajtam, hogy akkor keltem fel.
 - Hány óra van? - kérdeztem miután eltávolodott tőlem.
 - Hajnali fél kettő. Ha jól látom az órát, de a Hold fényében nem igazán tudom kivenni - mondta, és hunyorogva a karóráját kezdte tanulmányozni.
 - De... Ilyen későn mit keresel itt? A szüleid... Nem ma jöttek meg? - hadartam.
 - Áh, már tízkor mélyen aludtak. Én meg felhasználtam a tőled kapott tudásomat, és kiszöktem az ablakon - nevetett kínosan, engem pedig sikerült zavarba hoznia.
Nem számítottam arra, hogy éjnek idején Chanyeol elszökik otthonról, és eljön hozzám. 
"Ez a fiú mindig képes rá, hogy meglepjen."
 - És, hogy jöttél be? - kérdeztem suttogva, hogy nehogy felébresszem a szüleimet.
 - Nyitva hagytad az ablakot. Eredetileg azt terveztem, hogy csak dörömbölök az ablakon, de mivel nyitva hagytad könnyű dolgom volt. De nem azért jöttem, hogy húzzuk az időt. Csak beszélni akartam. 
 - Miről? - kérdeztem, de mást nem tudtam mondani.
 - Hát... Először is a hétfőről. Ma már szóltam egy-két menőbb diáknak, hogy toborozzanak másokat is. Minimum negyvenen odamegyünk az igazgatásra nagyszünetben, és panaszt teszünk. De a legfontosabb, hogy te ott legyél. Elvégre nem az én seggemen szárad a tanárbácsi tenyere...
 - Oké, az egy dolog, hogy az én hátsóm bánta, de az a tanár nagyon kinézett magának - kezdtem frusztráltan. - Első óra végén már egyből behivatott magához, és mikor kimentem, utánam szólt, hogy egyszer még az övé leszek. Aztán csak ezután jött a seggrecsapósdi. 
 - H-hogy mit mondott?! Akkor holnap ki is rúgatom! - fortyogott Chanyeol.
 - Nem szükséges. Erről döntsön az igazgatás. Végül is, nem erőszakolt meg, nem bántalmazott. Semmi konkrét okuk nem lenne arra, hogy kirúgják.
Nem ismertem magamra. Normális esetben nem védtem volna ennyire Jay bá'-t, de mikor elképzeltem a hétfőt, egyre jobban kezdtem sajnálni. Ő ezzel keresi a kenyerét, én pedig semmit nem tudok az anyagi hátteréről. Lehet, hogyha kirúgják, mehet a híd alá.
 - Én attól még remélem, hogy kirúgják. De nem ő lesz az egyetlen aki repül. Ma döntöttem el, hogy Minjit kidobom a stábból.
 - H-hogy mi? Mégis miért? - értetlenkedtem.
 - Az a csaj az első nap óta nyomul rám. Őrülten idegesítő, és, ha tehettem volna, az első nap kirúgtam volna. De mivel elszúrta az idei tanév első sulirádió adását, van okom arra, hogy kidobjam. És arra gondoltam, hogy mivel a távozásával felszabadul egy műsorvezetőnek hely, felveszlek téged - vigyorodott el.
 - E-ez komoly? Felvennél? - kérdeztem lesokkolva.
Nem hittem a fülemnek. Nem akartam elhinni, hogy tényleg műsorvezető lehetek. És mindezt úgy, hogy Chanyeol nem ugráltatott halálra, hanem megkedvelt...
 - Teljesen komoly. De mivel hétfőn eléggé középpontban leszel, majd csak szerdán jelentem be, hogy te leszel az új tag. Aztán pénteken már adásban is lehetsz!
 - Úristen! Én... nem is jutok szóhoz. Chanyeol, te nem hiszed el, hogy most mennyire örülök. Én... mindjárt sírni fogok - suttogtam rekedtesen, és örömkönnyeim utat találtak maguknak. 
Több éven keresztül a legnagyobb álmom az volt, hogy a sulirádió egyik műsorvezetője lehessek. De mikor már lemondtam a dologról, és kezdtem beletörődni, hogy másik álom után kell néznem, Chanyeol előáll egy ilyen bejelentéssel... Ez számomra egyszerűen hihetetlen volt. Lehet, hogy kis dolognak tűnik, hisz' nem cukorból lévő palotát kértem, de mindenkinek más álmai vannak. 
Pár könnycseppet ejtettem, de a örömkönnyeim hamar elálltak. Szerencsére nem kaptam sírógörcsöt, de a mosolygást képtelen voltam abbahagyni.
 - Na mi van? Ennyire örülsz? - nevette el magát Chanyeol, mire én bőszen bólogatni kezdtem. - Ennek örülök. De mostantól kezdve majd a műsorvezetőknek több dolguk lesz. A pénteki adásban fogom bejelenteni, hogy egy kis változást vezetek majd be. Mivel minden valamire való sulirádióban zenét játsszanak, nálunk is bevezetjük ezt. De az igazgatóság csak arra adott engedélyt, hogy minden nap nagyszünetben nyomjunk be zenét. Az összeállítás közös megegyezés alapján lesz, és a technikusok fogják kezelni. A többit pedig majd pénteken megtudod - mondta, és kacsintott egyet.
 - Komolyan? Ez tök jó! Legalább lesz valami szín is a mindennapjainkban.
 - Az hát! Egyébként hallottam, hogy az igazgatónő mondta Mrs. Choinak, hogy jövő héten két új diák érkezik hozzátok.
 - Tényleg? Oh, csak remélem, hogy jófejek lesznek - sóhajtottam.
Nem igazán örültem a jövevényeknek. Általában olyan peches osztályunk van, hogy mindig a lehető legrosszabb osztálytársakat kapjuk. Tavaly például ott volt Kim Hyorin esete, aki a legnagyképűbb nőszemély volt akit egész életemben láttam. Igazi kibírhatatlan hárpia volt. De szerencsére elment azzal az indokkal, hogy neki a mi sulink túl átlagos. 
A gondolataimból egy zár kattanása ébresztett fel. Ijedten néztem Chanyeolra, ő pedig értetlenül nézett rám.
 - Valaki megjött... Gondolom Gikwang. Ő pedig itt alszik, mert egy szobánk van, szóval mindjárt benyit. Menned kell! - sürgettem. 
 - Bebújok a szekrénybe! - erősködött, és semmi jelét nem láttam annak, hogy menni akarna.
 - De menned kell! Majd beszélünk. Kérlek! Igaz, Gikwang jófej, de azért azért eléggé felkapja a vizet, ha nem talál az ágyamban.
Chanyeol bánatosan sóhajtott egyet. Egy gyors puszit nyomott az ajkaimra, majd az ablakhoz sétált. Még egyszer visszanézett, és kacsintott egyet. Gyorsan kiugrott az ablakon, én pedig becsuktam utána, és visszafeküdtem aludni. 
Gikwang pár másodperc múlva benyitott a szobába, és botladozva az ágy felé vette az irányt. Lopva ránéztem, és a Hold fényében jól láttam elborult tekintetét. Sikeresen megbotlott az ágya keretében, és a matracra zuhant. Még egy kicsit mocorgott, majd elnyomta az álom. Világosan tudtam, hogy az este többet ivott a kelleténél, és magamban hálát adtam az égnek, hogy épségben hazaért.
 "Gikwang, kellett neked annyit innod? Így holnap, hogy a bánatban mész Deaeguba?"