Péntek
Amint beértem az kémia előadóba, megakadt a szemem a favonalzóját tanulmányozó kémiatanáron. Akaratom ellenére is vágtam egy grimaszt, és a helyemre sétáltam. A kémia nem volt életem legfontosabb tantárgya. Abszolút nem érdeket, és még valahol az alapoknál nagyon lemaradtam, így nem is értettem semmit az anyagból. Nem mintha az óra nagy részén tanultunk volna. Mrs. Choi hű maradt magához, és miután kellően leszidta előttünk a mai fiatalokat, feleltetett.
- Ki jelentkezik önként felelni? - krákogta, és közben csontos ujjaival a naplóért nyúlt. - Senki? Akkor más módszert kell alkalmaznom.
Magamban azért imádkoztam, hogy nehogy engem feletessen, de mikor észrevettem, hogy a tankönyvem Chanyeolnál maradt, egyre jobban kezdtem félni. Remegő jobb karomat felemeltem, és úgy vártam, hogy a tanárnő felszólítson. Mrs. Choi feljebb tolta a szemüvegét, és megszólalt:
- Lee Hyeri, már megint! Vajon miből sejtettem, hogy magának megint valami ügye-gondja van - sóhajtotta miközben rosszallóan megrázta a fejét. - Halljuk, mit szeretne mondani?
- É-én... Otthon felejtettem a tankönyvem.
Mikor az vén tanárnő gúnyos mosolyra húzta az ajkait, már rosszat sejtettem. De mikor megszólalt, az volt nekem az a pillanat, amikor legszívesebben elsüllyedtem volna.
- Miss Lee, jöhet felelni! Gondolom felkészült az előző órai anyagból, amit ugyebár értelemszerűen bepótolt. Igaz? - kérdezte cinikus hangnemben, nekem pedig a testem egyre jobban remegni kezdett.
Azt sem tudtam, hogy mit vettek előző órán. Nem pótoltam be, és még csak a témát sem tudtam. Nem mintha arra megkaptam volna a kettest, de az is több lett volna a semminél.
- É-én nem készültem - dadogtam, miután felálltam.
- Ahogy sejtettem! - emelte fel a hangját a tanárnő. - Üljön vissza, elégtelen!
Csalódottan visszaültem a helyemre, és úgy meredtem magam elé.
"Ezt az évet is jól kezdem..."
- Akkor Park Jiyeon jöhet felelni! - zökkentett vissza Mrs. Choi hangja a valóságba.
Jiyeon unottan kisétált a tanáriasztalhoz, és az ellenőrzőjét hanyagul az asztalra dobta.
- Remek kezdés Mrs. Park! Készüljön fel, hogy négyesről indul. Annál jobbat még akkor sem kaphat, ha többet tud, mint én - jegyezte meg gúnyosan a tanárnő.
Jiyeon nem törődve a megjegyzéssel, belekezdett az anyagba. Mivel nem értettem, nem is próbáltam erősen a felelőre koncentrálni. Azt viszont el kellett ismernem, hogy Jiyeon folyékonyan elmondott mindent. Viszont Mrs. Choi természetesen belekötött. Bár... Mikor nem?
- Egészen jól elmondta Miss Park. Csak tudja, maga eldarálta nekem a füzetben lévő vázlatot.
- Az nem elég? - kérdezte meg csodálkozva Jiyeon.
- A jó jegyért meg kell dolgozni. Erre sajnos nem adhatok jó jegyet - mondta a tanárnő kis iróniával a hangjában. - Tudja, ez nem volt se egyes, se kettes, se négyes, se ötös. Ez bizony hármas.
Arra lettem figyelmes, hogy az előadóban mindenki kuncogni kezd. Érdeklődve kémleltem körbe, és mikor megláttam Mrs. Choit, én sem hagyhattam enyhe kuncogás nélkül a látottakat, ugyanis a kémiatanár minden felsorolt érdemjegynél lehajtotta egy ujját, és mivel Jiyeon hármast kapott, ő a középső ujját hagyta egyedül fent.
- Mi ez a kuncogás? - nézett fel szigorúan Mrs. Choi, mire mind elhallgattunk.
Jiyeon visszafojtott mosollyal sétált vissza mellém, és levágta magát a székre.
- Láttad, hogy a banya bemutatott nekem? - nézett rám vigyorogva.
- Keress olyat aki nem látta - mosolyogtam vissza rá.
Ettől kezdve nem szóltunk többet egymáshoz óra alatt. Szorgosan jegyzeteltem, és meg se mukkantam. Volt egy olyan érzésem, hogy ettől kezdve minden kémiaórát az én felelésem fog fényezni. Éppen ezért rá kellett szánnom magam, és neki kellett állnom tanulni.
Óra után Jiyeonnal amilyen gyorsan csak lehetett, elhagytuk az előadót. Az osztályunk felé tartottunk, amikor megszólalt a hangosbemondó:
- Üdvözlök mindenki! Park Chanyeol vagyok, a Sulirádió vezetője, és nagy örömmel jelenthetem be a stáb idei első adását!
- Milyen ünnepélyes! - vigyorgott büszkén Jiyeon. - Tőlem tanulta...
- A stáb tagjait már az első tanítási napon megismerhettétek, szóval a többiek bemutatásával nem húzom inkább az időt. A mikrofont pedig át is adom a műsorvezetőknek: Minjinek, Jiminek és Dongjinnek!
- Ugyan, Chanyeol! Ez az első adás, igazán beszállhatnál te is! - szólalt meg egy vékonyka lányhang.
- Hát akkor nincs mit tenni - nevetett fel Chanyeol. - Kényeztetem a népet kicsit még a hangommal.
- Tipikus nagyképű Chanyeol - forgattam meg a szemem.
Eközben Jiyeonnal beértünk az osztályunkba, és leültünk. A táskám mélyéről kihalásztam a könyveim által összelapított sonkás szendvicsemet, és ráérősen elkezdtem majszolni. Eközben Baekhyun is betalált az osztályba, és leült a helyére, majd engem kezdett bámulni.
- Neked nem kéne a stúdióban lenned? - kérdeztem.
- Én szerkesztő vagyok. A műsorvezetés nem az én dolgom - vont vállat. - De nem is bánom. Jó nekem így.
- Te legalább tagja lehetsz a stábnak - haraptam bele mérgesen a szendvicsembe.
- Még mindig ez bánt? - kérdezte, és a padomhoz sétált. - Hidd el, nem ér annyit, hogy ennyit bánkódj emiatt.
Óvatosan bólintottam egyet, majd a tízóraimat visszacsomagoltam, és visszaraktam a táskámba. Úgy éreztem, hogy elment az étvágyam. Képtelen voltam felfogni, hogy eddig mennyit tette azért, hogy bekerüljek a stábba, és még mindig nem jött össze. Sokszor éreztem úgy, hogy jobban örülnék annak, ha szabadulhatnék Chanyeoltól, és elfelejtenénk ezt az egészet.
A valóságba az zökkentett vissza, hogy Baekhyun egy lágy puszit nyomott a homlokomra, és biztatóan rámosolyodott.
- Szép vagy! - mondta komoly arccal, én pedig elpirultam.
Egyszeriben nem bírtam megállni, hogy ne mosolyodjak el. Olyan jól esett az a két szó, amit a fiú mondott...
- Hyeri! Hallottad? - jött mellém Jiyeon, és levegő után kapkodott.
- Ööö... Mit? - néztem rá értetlenül.
- A hangosbemondót! Az egyik műsorvezető csaj most kérdezte, meg Yodát, hogy milyen lányok az ideáljai, és, hogy ő bejön-e neki..! Itt! Adásban! Ez..! Nem komplett! - háborgott a lány.
- Az ő dolguk, hogy mit mondanak, nem? - tártam szét a karom, és Baekhyunra néztem.
- Szerintem Jiyeonnak igaza van... Kicsit durva, hogy adás keretében próbál bevágódni Chanyeolnál. És én, mint szerkesztő tudom, hogy ez nincs benne a tervezett adásmenetben. Akárhogy is nézzük, már most elszúrták. Szerintem hallgassuk, nehogy lemaradjuk a további eseményekről. A végén még adásban fognak összeházasodni - nevette el magát.
Ezek után mind csöndben maradtunk, és higyelmesen hallgattuk a adást.
- Tudod, nem igazán vagy az esetem. A különleges lányokat szeretem - mondta egyszerűen Chanyeol.
- Oh, értem - mondta kissé kínosan a lány. - És van olyan lány aki konkrétan tetszik neked?
- Igen, Minji van. Lee Hyeri a neve.
Chanyeolnak ez volt az első megnyilvánulása, aminél legszívesebben elsüllyedtem volna. Ott állt a padom mellett életem szerelme, Chanyeol pedig mindenki füle hallatára bevallotta, hogy szeret. Emiatt pedig én egyre kínosabban éreztem magam.
- Chanyeol eszénél van? - kérdezte Baekhyun.
- H-hát... Nem tudom. Lehet, hogy igen, de lehet, hogy nem - dadogtam.
- Szerintem Chanyeol nem mond igazat - vont vállat Jiyeon. - Én biztos vagyok benne, hogy a fiúkhoz vonzódik. Ez csak valami fedősztori lehet.
Egyetértően kezdtem bólogatni. Semmi kedvem nem volt tovább beszélni erről az egészről. Viszont az nem hagyott nyugodni, hogy csupán egy nap alatt elterjedt rólam az, hogy valamiféle kapcsolatban vagyok Jay bá'-val, és erre Chanyeol is rátett egy lapáttal a hirtelen vallomásával.
Chanyeol POV
- Nekem ezt eddig miért nem mondta senki?! - csaptam idegesen a nappaliban álló dohányzóasztalra.
Alig fél órája érhettünk haza, de én egyből felhúztam magam. Nem volt elég, hogy Hyeri addig könyörgött, míg Jiyeont és Baekhyunt beengedtem, még azzal a hírrel is szembesülnöm kellett, ami a lányok tesióráján történt. Mikor Jiyeon mondta, hogy Jay bá' mindenki előtt rácsapott Hyeri hátsójára, először nem hittem neki. Majd amikor Baekhyun is megerősítette a történet valósságát, kérdőre vontam Hyerit is. Fájt, hogy én voltam az utolsó aki értesült a dolgokról. Bár, be kellett ismernem, hogy valamilyen szinten örültem is annak, hogy nem az elterjedt pletykákat hallottam először. Akkor lehet, hogy a drága tanárbácsi már felülről szagolná az ibolyákat.
- Ne kapd már egyből fel a vizet! Egy kicsit vegyél vissza az indulataidból! És amúgy sem volt időnk szólni neked - hordott le Jiyeon.
- De ez akkor is igazságtalanság! - nyavalyogtam. - Mi az már, hogy az iskolában utolsóként ér engem ez a hír?! Az a minimum, hogy engem értesítenek először! És... Miért? Jay bá' csapkodhatja Hyeri seggét, én meg egy ujjal sem érhetek hozzá!
Az utolsó mondatom után idegesen haraptam az alsó ajkamba, és magamban átkoztam magam.
"Ezt nem kellett volna kimondanom!"
- Úgy teszek, mintha ezt nem hallottam volna - szólalt meg Hyeri. - De amúgy sem kell ekkora ügyet csinálni ebből..! Ez megtörtént, és kész...
- Már, hogyne csinálnánk ebből ekkora ügyet?! Az a pedofil nyilvánosan taperolt! - csattantam fel.
Nem tudtam magamban elfojtani a dühömet. Nem is értettem magam, de egyszerűen felidegesített az, hogy Jay bá' mindenki előtt tett ilyet. És abba még bele sem gondoltam, hogy azóta milyen pletykák terjenghetnek...
Az pedig még jobban felhúzott, hogy Baekhyun holt nyugodtan ült egy helyben, és nem tett semmit. Én legszívesebben letekertem volna Jay bá' fejét a helyéről, de ő nem tett semmit.
- Azért visszavehetnél egy kicsit - szólt közbe Baekhyun. - Nem kell ekkora ügyet csinálni ebből.
- Oh, igen? Tudtommal te vallod magadról azt, hogy szereted Hyerit. Akkor miért nem teszel semmit? Talán nem is érdekel, hogy azt akit szeretsz, a többiek szeme láttára csapták seggen?!
- Nem erről van szó..! Hidd el, nekem sem volt szimpatikus amit Jay bá' tett! De mit csinálhatnék? Menjek oda, és verjem meg? Chanyeol... Állítom, hogy te sokszor végig sem gondolod amit mondasz... Jay bá' egy tanár, te meg egy diák vagy. És ilyenkor nem számít, hogy a Sulirádió vezetője vagy. Lásd be, hogy nem is tehetnél semmit! - magyarázta Baekhyun.
- Baekhyunnak igaza van - sóhajtott Jiyeon. - Jay bá' ellen nem tehetnél semmit, Chanyeol! Szerintem hagyjuk ezt a témát.
Legszívesebben kidobtam volna a két hívatlan vendéget. Nem volt idegzetem ahhoz, hogy Jiyeon és Baekhyun okoskodását hallgassam. Lehet, hogy igazuk volt, de engem nem érdekelt.
- Az igaz, hogy nem tehetünk semmit Jay bá' ellen - motyogta Hyeri. - De azért egy ilyen perverz tanár nem lehet a sulinkban! Legalább annyit el kéne érni, hogy fiú osztályt kapjon.
- Ebben van valami - gondolkodott el Jiyeon. - Valahogyan a többi tanár és a vezetők tudtára kellene adni Jay bá' perverzkedését. Lehet, hogy kirúgatnunk nem sikerülne, de valamit akkor is meg kéne próbálni..!
- Na, megszólalt az első számú Jay Park rajongó - gúnyolódott Hyeri.
- Ne mondd ezt! - kiáltott a másik lány. - Már beláttam, hogy az a pasi mégsem az esetem... Szóval valamit ki kéne találnunk.
Ezek után egy ideig senki nem szólt semmit. Ahogy láttam, a többiek törték a fejüket, én pedig gondolatban fojtogattam Jay bá'-t. Valahogyan vissza kellett fognom magam. Nem is értettem, hogy hirtelen mitől kaptam fel a vizet.
- Megvan! - kiáltott fel hirtelen Jiyeon, mire mind ránéztünk. - Most mit néztek így? Megtaláltam az itt felejtett nyakláncom.
Jiyeon boldogan a nyakába akasztotta a megtalált tárgyat, mi pedig csak megforgattuk a szemünket.
- Nekem viszont van egy ötletem - mosolyodott el sejtelmesen Baekhyun. - Szóval... Valakinek meg kéne erőszakoltatnia magát Jay bá'-val.
- Ugye ezt csak viccből mondtad?! - csattantam fel, és Baekhyun felé fordultam egész testemmel.
Ha nem nyugtatgattam volna a bennem tomboló vadállatot, nagy lett volna annak a valószínűsége, hogy megfojtom Baekhyunt.
- Nem viccnek szántam - vont vállat a fiú. - Ha Jay bá' valakit megerőszakolna, és akkor mi "véletlenül" arra vinnénk egy tanárt, akkor nyert ügyünk van. Csak le kéne buktatnunk. Ennyi.
- Remek ötlet! - csapta össze a tenyereit boldogan Jiyeon. - Hyeri, mehetsz csalinak!
- Hyeri nem megy sehova! - szóltam közbe, és egyik karommal Hyeri felé nyúltam, és magamhoz húztam.
Éreztem, hogy el akar tolni magától, de nem jött össze neki. Én pedig nem akartam elengedni.
"Már csak egy napig van itt, és még mindig nem szeret... Mi kéne tennem?"
- Egyetértek Chanyeollal - bólogatott Baekhyun. - Jiyeon, neked kéne csalinak lenni.
- Hogy mi van?! Nekem? Miért? Csak azért nekem kell megerőszakoltatnom magam, mert ti Hyerit szeretitek! Ez akkora igazságtalanság! Inkább küldjük Baekhyunt...
- Még mit nem! - vágta rá az említett fiú. - Nem leszek csali... Meg amúgy is fiú vagyok!
- Az biztosabb, ha én megyek - mondta Hyeri, és kibontakozott a karjaim közül. - Eddig úgyis csak velem perverzkedett. Nem lehetünk biztosan abban, hogy Jiyeont vagy Baekhyunt tényleg megerőszakolná-e.
"Ez a csaj meg van hibbanva?! Neki nem lenne semmi dolga, erre elvállalja ő a piszkos munkát."
- Biztos, hogy ezt akarod? - nézett Hyerire Baekhyun, mire a lány bólintott. - Akkor nincs mit tenni... Hétfőn ezzel kezdünk. Ha vasárnap átugrok megbeszélni a részleteket, az megfelel?
- Vasárnap már otthon leszek - mosolyodott el Hyeri, az én szívem pedig összeszorult.
"Ennyire utál? Ennyire szabadulni akar tőlem?"
- Oh, akkor majd oda megyek. Viszont most már mennem kéne. Zongoraórám van, és nem akarok elkésni.
Rövidesen Jiyeon is úgy döntött, hogy távozik. Hyerivel ,mint a jó házigazdák, kikísértük őket. Még az ajtóban Baekhyun egy rövid puszit nyomott Hyeri ajkaira, ezután én a lehető leggyorsabban kilöktem az ajtón. Hihetetlen, hogy mennyire féltékeny voltam rá.
- Ezt a vendégszeretet..! - ironizált Hyeri.
- Nem tehetek róla. De örülök, hogy elmentek! - mondtam frusztráltan, és levágtam magam a kanapéra. - Mit csináljunk?
- Írjunk házit - ült le mellém Hyeri.
- Pénteken? Meg vagy te veszve?! Aish..! De, ha nem találunk ki valamit, akkor én itt fogok megpusztulni! És ez az utolsó napom, hogy nem kell a családommal lennem. Holnap délelőtt érkezik Soomi, délután meg a szüleim is megjönnek.
- Akkor én holnap hazamehetek?
Ennél a mondatnál kicsit elgondolkoztam. Eszembe jutott az egyezségünk, miszerint egy hétig engem kell szolgálnia. És az egy hét hétfőn telik le.
- Nem mehetsz haza! Hétfő délután cuccolhatsz haza. És onnantól lesz érvénytelen az egyezségünk.
- El is felejtettem az egyezségünket. Ezalatt az egy hét alatt nem is használtál ki, pedig megtehetted volna - nézett rám mosolyogva.
- Túlságosan is szeretlek ahhoz, hogy ugráltatni tudjalak. De már bánom, hogy az egyezségünk nem arról szólt, hogy egy hétig szeretned kellene engem. Akkor megkaptam volna amit akarok, de így..!
- Ha azt kérted volna, akkor is csak színészkedni tudtam volna. Az pedig nem szerelem, ha az egyik fél megjátssza magát. Oh, és most jut eszembe! Kérlek többször ne mondd be a nevem adásban... Kellemetlen volt - sütötte le a szemét.
- Áh, azt csak... Meggondolatlanul mondtam. De Minji olyan kiborító volt. És még adás után is egész nem azt kérdezgette, hogy mit tegyen azért, hogy bejöjjön nekem. Nagyon nem bírom a csajt..! - magyaráztam, és közben idegesen tördeltem az ujjaimat.
Mikor visszagondoltam az aznap történtekre, egyre idegesebb lettem. Aznap elhatároztam, hogy akármi lesz, Minjit kipenderítem a stábból! Az a csaj nem százas... És vele egy légtérben képtelen vagyok a munkámat végezni. Neki köszönhetően a tanév első adását is jól elszúrtuk. És még mindenki füle hallatára be is ismertem, hogy szeretem Hyerit... Csak hát ő nem szeret engem. Ezt a tényt pedig Minji is tudja, így most mindent elkövet annak érdekében, hogy sikerüljön levennie a lábamról.
- De ne aggódj, többet nem fogom bemondani a neved - nevettem kínosan.
Hyeri halványan elmosolyodott, majd megcsörrent a zsebében tartott mobilja. Gyorsan előkapta, és bement a konyhába. Nem tudtam, hogy ki hívta, de magamban reménykedtem, hogy nem Baekhyun. Mindenesetre a telefonos beszélgetéséből azt szűrtem le, hogy a nem fiúval beszélhet.
- Oké, értem. De ma nem tudunk találkozni... Ja, egyik barátnőmnél vagyok. Apa nem mondta? Oké, szia!
- Ki volt az? - kérdeztem miután visszajött.
- A bátyám. Otthon van, és már rég nem beszéltünk értelmesen. Eddig vagy dolgozott, vagy nem ért rá. Most is úgy jött el, hogy a lakótársa kórházban van.
- Oh, akkor, ha nagyon akarod, akkor elmehetsz hozzá - ajánlottam fel.
- Nem akarok. Akármennyire is szeretem, az utóbbi időben eléggé megromlott a kapcsolatunk. Ahogy ismerem, ha találkoznánk, az is csak veszekedés lenne.
Csak bólintottam egyet, majd kimentem a konyhába inni. Jól esett, hogy ihattam valamit. Reggel ugyanis voltam olyan szerencsétlen, hogy elfelejtettem innivalót rakni magamnak. Az iskolai rozsdás csapból jövő csapvíz pedig nem volt ínyemre, ezért inkább szomjaztam. Iskola után pedig nem győztem oltani a szomjam.
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Hyeri besétál mellém. Próbáltam figyelmen kívül hagyni, de nem nagyon jött össze. Akárhányszor megláttam, lefagytam. Túlságosan is szerettem...
"Ha nem fog továbbra sem szeretni, én meg fogok őrülni!"
- Hogy hívják a bátyád? - kérdeztem, hogy ne érezzem magam nagyon zavarban.
- Lee Gikwang - felelte, és öntött magának egy pohár vizet.
Mikor kimondta ezt a nevet, a kezemben lévő pohár kicsúszott a markomból. Volt egy sejtésem, hogy ki is lehet Hyeri bátyja, de reméltem, hogy rossz emberre gondoltam.
- Valami baj van? - nézett rám ijedten a lány.
- Én ismerek egy Lee Gikwangot - mondtam, és nyeltem egy nagyot. - Csakhogy ő egy pornórendező...
Hyeri lesokkolva állt előttem, majd kínosan elnevette magát.
- Ez mindent megmagyarázna... Gikwang soha nem mondta el a szakmáját. Lehet, hogy éppen ezért. Aish! Ez olyan hihetetlen!
- De nem biztos, hogy egy személyre gondolunk... A bátyád a mi sulinkba végzett?
Erre Hyeri bőszen bólogatni kezdett, és kínosan elnevettem magam.
"Ezek szerint nem csak nekem van dilis családom... Egy pornórendező tesó? Ha Yura az lenne, én kiugranék az ablakon."
- Nem baj... Legalább megtudtam. De... Te honnan ismered? - nézett rám csodálkozva.
- A nővéremmel jóban voltak. De aztán Yura elköltözött Daeguba. Most pedig kórházban van.
- Várj! Kórházban? Daeguban? Lehet, hogy ő Gikwang kórházban lévő barátja!
- Ennyire nem lehet kicsit a világ! - vágtam rá.
- De gondolj bele! Gikwang soha nem jön haza, talán azért, mert Daeguban van. Ez eléggé logikus magyarázat lenne! Várj, felhívom!
Annak láttán, hogy Hyeri mennyire feldobódott, én is elmosolyodtam. Jó volt nézni, ahogyan nyomozó módjára kérdezget a bátyjától. Pár percig csak kérdezgetett, majd elköszönt a bátyjától, és kinyomta a telefont.
- Na, mi volt? - kérdeztem érdeklődve.
- A bátyám Daeguba költözött egy éve, és Yura a lakótársa. És tényleg pornórendező... A nővérednek pedig eltörött a jobb lába, és fekvőgipszben van.
Hallhatóan kifújtam a levegőmet, és az arcomat a tenyerembe temettem. Nagyon örültem, hogy Yurának nincs semmi komoly baja, de bántott, hogy ezt a saját szüleim nem voltak képesek elmondani nekem. Ők egyszerűen elintézték annyival, hogy tudatták velem, hogy a nővérem kórházban van, én pedig halálra aggódtam magam.
- Már legalább tudjuk az igazat - mondtam, és egy halvány mosolyt erőltettem az arcomra.
- Ez igaz. De ne legyél ilyen letört! - mosolygott rám, és biztatásból megszorította a tenyerem.
Én kihasználtam az alkalmat, és közelebb rántottam magamhoz. Egyre szorosabban vontam magamhoz, de mikor éreztem, hogy túllőttem a célon, gyengítettem a karjaim szorításán. A fejem a vállára hajtottam, és lehunytam a szemem. Tudtam, hogy szorong, tudtam, hogy el szeretne lökni magától, de már nem érdekelt, hogy mit akar. Önző módon magamnak akartam, és nem akartam, hogy valaki is hozzáérjen rajtam kívül.
- Chanyeol... Elengednél? - suttogta rekedtes hangon, mire én nemlegesen megingattam a fejem.
- Hyeri..! Legalább csak egy dolgot tegyél meg a kedvemért! - mondtam miután kicsit eltoltam magamtól. - Kérlek ne legyél csali! Nem akarom, hogy vagy hozzád vagy Jiyeonhoz hozzáérjen Jay bá'!
- De nem akarom, hogy ő legyen ebben az évben a tanárom... Ha ezt kell tennem, akkor ezt teszem - vont vállat.
- Ugye tudod, hogyha Jay bá' megerőszakolna, akkor a többiek rád sem néznének? Ugye tudod, hogy mire vállalkozol? - kérdeztem, és próbáltam meggyőzni arról, hogy őrültséget akar csinálni.
- Akkor mégis mit tegyünk? - nézett rám kérlelve.
- Szerintem a tesiórán részvevők elég tanúk. Nem gondolod? A suliban már vagy ezer variációját legyártották a történteknek. Mindenki tud róla! Ha ennyi ember igazat adna, akkor az igazgatónak is be kéne látnia, hogy egy perverz állattal van dolguk. És azt nem hagyhatják, hogy ez így menjen tovább.
Amiket mondtam, nem is tudtam, hogy miért tettem. Minden magától jött. Hyeri pedig meglepetten bámult rám, és nem jutott szóhoz.
- Te egy zseni vagy! - kiáltotta el magát hirtelen, és a nyakamba ugrott.
A szívem egyre szaporábban kezdett verni, nekem meg hirtelen felforrósodott a testem. Az elmúlt napok alatt Hyeri először mondott nekem kedveset, és először örült szívből annak, amit tettem.
- Nem vagyok zseni, csak az átlagnál okosabb vagyok - vigyorogtam rá, mire ő elnevette magát.
- Nem is értem, hogy ez eddig miért nem jutott eszünkbe! És én komolyan készen álltam arra, hogy megerőszakoltassam magam Jay bá'-val.
- Azt amúgy sem hagytam volna - mondtam, de egyből vissza akartam szívni. Ez csak úgy kicsúszott a számom.
Arra lettem figyelmes, hogy Hyeri gyengéden hozzám bújik. A szívem akaratom ellenére is egy nagyot dobbant.
- Mondd, miért szeretsz te ennyire? - kérdezte halkan.
- Nem tudom. Ezt nem én mondom meg, hanem a szívem.
- Nahát milyen őszinte vagy - mosolyodott, el miután eltolt magától.
Ezután olyat tett, amire soha nem számítottam volna. Meglódult, és egy rövid puszit nyomott az ajkaimra. Én éreztem, hogy a vér az arcomba tódul, de ahogy láttam Hyeri sokkal inkább zavarban volt. Miután észbe kapott, zavartan a hajába túrt, és a szobámba sietett. Én pedig sokkos állapotban végigfeküdtem a kanapén.
"Ezt miért tette? Eszénél volt vagy csak ösztönösen csinálta? De... Miért?!"
Üdvözlök mindenkit!
Kis kihagyás után visszatértem, és vidáman kijelenthetem, hogy élek (még). Sajnos az utóbbi időben eléggé megnőtt a tanulnivalóim száma, szóval az írás háttérbe szorult. De a továbbiakban próbálok legalább ilyen rendszerességgel írni.
Ehhez a részhez pedig nincsen sok hozzáfűznivalóm. Úgy sikerült ahogy sikerült XD. Mindenesetre a véleményetekre (valamint építőkritikákra!) nagyon számítok. Nem szeretem azt érezni, hogy a falnak írok (Na, jó... azért mindig van 4-5 ember aki ír véleményt, és nekik nagyon hálás vagyok, de néhány csendes olvasó színre lépésének is nagyon örülnék.) . Előre köszönöm mindenkinek! ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése